Ezt a receptet egy kedves barátnőmtől kaptam, és már elég régóta vár a sorára. Bevallom kicsit szkeptikus voltam, mert én ragaszkodtam a kelt változathoz. És hogy miért a múlt idő? Mert bizony már nem ragaszkodom, sőt! Csúnya vereséget szenvedett az én nagy kedvencem, mert mind időben, mind ízben igencsak alulmaradt a megmérettetésben. Sorry…
Laura tegnap csillogó szemekkel odajött hozzám és azt mondta, hogy: „anya, kakaós csigát szeletnék”. Elég régóta nem készítettem már, nem tudom, hogy honnan jutott eszébe, de olyan szépen kérte, hogy elő hát a receptet, és nekiálltunk. El sem mozdult a pulthoz húzott szék tetejéről egy pillanatra sem. Mivel nekem nagyon jól süt a sütőm, így harminc perccel később ott gőzölögtek előttünk a legfinomabb kakaós csigák, amiket valaha ettem. Nem tudom, mihez hasonlítani a tésztáját, mert nem porhanyós, nem omlós, de nem is olyan, mint egy kelt. A barátnőm azt mondta, hogy a nagymamája szerint olyan, mint a régi szép időkben. Amit én tudok az az, hogy a kakaós töltelék gyönyörűen egyben marad, egy picit sem szívja be a tészta, így szép határvonalat képez a tésztarétegek között, amik puhák, mégsem ázottak. Bru-tá-lis!
A végére pedig csempésztem Nektek egy kis ajándékot, méghozzá csinos kis nyomtatható receptkártyákat 🙂
Hozzávalók a tésztához:
– 25 dkg túró
– 10 dkg porcukor
– egy csipet só
– fél csomag sütőpor
– fél dl tej
– 5 evőkanál olaj
– 25 dkg liszt (vagy pár dekával több, a túrótól függ szerintem)
Hozzávalók a töltelékhez:
– 1-2 evőkanál olaj a kenéshez
– 4 evőkanál porcukor
– 2 csapott evőkanál kakaópor
Én először a töltelékhez kevertem össze a porcukrot és a kakaóport, majd bekapcsoltam a sütőt 200 fokra. Ezután mindjárt előkészítettem a deszkát, amit beliszteztem, hogy ne kelljen majd tésztás kézzel nyitogatnom a lisztes üvegemet. Nem igazán foglalkoztam a recept szerinti sorrenddel, hanem fogtam egy botmixert, krémesre kevertem vele a túrót a porcukorral, majd szépen hozzáadtam a sütőport, a sót, az olajat és a tejet. Miután ezeket is összemixeltem, kézzel beledolgoztam a lisztet. Gyorsan kinyújtottam a tésztát téglalap alakúra, olyan 1-2 centi vastagságúra. Megkentem olajjal a tetejét, rászitáltam a kakaóporos keveréket, nagyjából egyenletesen.
Majd szorosan feltekertem, két centis darabokra vágtam és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket.
Nekem ráfért egy nagy tepsire. Nem mértem az időt, úgy tizenöt perc lehetett, amit a sütés maga igénybe vett, de a lényeg, hogy éppen csak egy iciri-piciri színt szabad kapnia, ahogyan a fotón is látható, és már vehetjük is ki, különben kiszárad az a finom puha tészta.
És az ígért kártyák:
Jó étvágyat! 🙂
