Hát igen: a hólabda!
Falatnyi tökély, pillekönnyű piskótával, egy nagyon selymes, fehér, főzött vajas krémmel, belehempergetve kókuszpelyhekbe és a tetején egy gyönyörű étcsokoládés kalappal.
Ha el szeretnénk kápráztatni a családot, vendégeket, barátok, akkor ez bizony egy nagybetűsen: “OLYAN” desszert.
Hozzávalók:
A piskótához:
- 8 tojás
- másfél bögre kristálycukor (24 dkg)
- 8 evőkanál meleg víz
- 2 bögre fehér finomliszt (25 dkg)
- 1 csomag sütőpor (10 g)
- 2 evőkanál holland kakaópor (negyed bögrének felel meg)
A krémhez:
- 2 bögre tej (5 dl)
- háromnegyed bögre fehér finomliszt (9-10 dkg)
- másfél bögre kristály cukor (24 dkg)
- 2 csomag vaníliás cukor (20 g)
- 25 dkg vaj (vagy margarin)
A tetejére:
- 15 dkg jó minőségű étcsokoládé
- 1 evőkanál étolaj
A hempergetéshez:
- 2 kis csomag kókuszreszelék (20 dkg)
Elkészítése:
- Első feladat: Tessék szépen betartani mindent, amit írok, hogy ne legyen csalódásos kiborulás! Itt nem kapkodunk és próbálunk időt nyerni, ez nem az a süti, amit el lehet viccelni vagy egy mozzanatot bliccelni! 🙂
- A sütőt kapcsoljuk be 180 fokra, alul-felül sütés programra! + Előkészület: Vajat kitenni a konyhapultra, hogy szobahőre melegedjen, mire kelleni fog!
- A tojásokat a cukorral 12 percig verjük egy nagyobb keverőtálban, turmixgéppel, nagy fokozaton, míg ki nem habosodik. Hatalmasra fog nőni a térfogat, egész halványsárga lesz és stabil. Ezzel elkerülhetjük, hogy a tojáshabot külön fel kelljen verni. Sőt! Ha van állvány a mixerünknek, míg ez keveredik, addig el is tudjuk készíteni a krémet. Megspórolunk egy kör tojás kettéválasztást, egy tál összekenését, és a fakanállal való forgatás műveletét. A végeredmény így is csodaszép, laza piskóta lesz. A nagymamám mindig mesés házi tortákat sütött, tökéletes piskótával, és mindig ugyanezzel a tizenkét perces módszerrel.
- Ezután adjuk hozzá a meleg vizet is, és keverjük azzal is össze.
- A lisztet, a kakaóport és a sütőport szitáljuk át, majd keverjük össze, és kisebb adagokban forgassuk hozzá, körkörös mozdulatokkal a tojásos habunkhoz. Spatulát vagy fakanalat használjunk, hogy ne törjön össze a hab. Ha valamiért mégsem sikerülne rendesen beledolgozni, akkor elővehetjük a mixert, és picit besegíthetünk neki, de fél percnél többet tilos vele inzultálni a habot! Ez nagyon fontos, tartsátok be, kár ezen a ponton elbukni! 🙂 🙂
- Keverés közben alaposan nyúljatok le a tál aljára, és az oldalán lévő sűrűbb masszát is dolgozzátok bele, hogy szép egyenletes legyen a tészta. Ne legyen sűrűbb foltokban, mert akkor nem fog egyenletesen növekedni!
- Kb. 25*40-es nagyobb méretű tepsit (de nem gáztepsi nagyságút, annál eggyel kisebbet!) kibélelünk sütőpapírral, majd óvatosan beleöntjük a piskótatésztát, a tetejét pedig elegyengetjük, ha szükséges.
- Tegyük az előmelegített sütőbe, és süssük körülbelül 30 perc alatt készre!
- Készítsük el a krémet is! A cukrot keverjük össze a liszttel egy közepes méretű lábosban, majd kisebb adagokban keverjük hozzá a tejet is egy habverő segítségével. Csomómentes legyen.
- Ezután tegyük fel a tűzre és főzzük sűrűre, folyamatos kevergetés mellett.
- Hagyjuk kihűlni! Kihűlni! Egyenlő: nem meleg, nem langyos, hanem minimum szobahőmérsékletű, de a legjobb hűvösre tenni, és hűvösre hűteni (kamra, erkély, ablakpárkány, udvar, olyan hely, ahol a gyerek, kutya, macska, szomszéd nem éri el). És: Nem, nincs olyan, hogy nagy baj nem lehet, mert igenis lehet, ki kell hűlni annak rendesen! Türelem, türelem, türelem… Néha át is keverhetitek, hogy jobban hűljön, akár turmixgéppel is, ahogy én a férjem nagymamájától tanultam. Sima is lesz, jobban is hűl.
- Míg a krém hűl, ha minden igaz, akkor elkészült a piskóta, amit hűtőrácsra kell helyezni, és hagyni kihűlni. Teljesen. Ezt is…
- Ha a krém kihűlt (rendesen :-), akkor az összekockázott, szobahőmérsékletű puha vajjal dolgozzátok össze turmixgép segítségével és habosítsátok ki. Ezután tegyétek hűtőbe.
- A kihűlt piskótából 4-5 centiméteres pogácsaszaggatóval korongokat szaggatunk, melyeket keresztbe szépen kettévágunk. Minden kiaszaggatott, kettévágott, majd összeillesztett korongot fejjel lefelé fordítva helyezünk vissza a rácsra vagy deszkára. Kvázi az alja lesz a teteje, a teteje pedig az alja. Ez azért fontos, mert a talpa egyenletesebb, és azon szebben fog mutatni a csoki.
- Elővesszük a krémet a hűtőből. Mindegyik korongnak leemeljük a kalapját, és teszünk mindegyikbe egy-egy púpos teáskanálnyi krémet. Ne spóroljatok a krémmel, és nagyon óvatosan helyezzétek vissza a kalapot. Szinte csak ejtsétek rá, nem szabad nyomkodni.
- Ha a végére értetek, és meleg a konyha nagyon, olvadtnak tűnik a krém, akkor tartsatok kávészünetet, és ez idő alatt, tegyétek hűvösre a sütiket és a krémet.
- Kávé pipa! Most jön a jó rész. Ja, nem is… Be kell kenegetnünk a hólabda oldalát. Alkoholt vagy karácsonyi nyugtató zenét alkalmazzatok közben. Tehát, mintha pillangót fognátok, csippentsétek két ujj közé a hólabdákat. Nem szabad összenyomni őket, a krém az maradjon bennt! Kenőkéssel vagy spatulával kenjétek őket körbe. Nincs tanácsom, hogy a jó, mert sehogy sem az (nekem). A lényeg, hogy jusson mindenhová, mindegy, hogy vékonyan vagy vastagon, vagy hol így, hol úgy, a kókuszbahempergetés után ígyis-úgyis szép lesz.
- Ahogy említettem is az előző lépésnél, jön a hempergetés. Két ujj közé csípve a tetejét és az alját, fogjátok meg, és egy kókuszreszelékkel teli tányérban toljátok, gurítsátok végig úgy a kókuszban, mint egy jófajta kisóvodás a játékautót. Akár többször is oda-vissza, a lényeg, hogy mindenhová jusson kókusz. Ugye, hogy milyen gyönyörű? Ezért dolgoztunk ennyit, lassan lehet örülni, már csak a korona hiányzik rá.
- Olvasszuk fel a csokit, gőz fölött az étolajjal, vagy mikróban, mint a lustábbja, mondjuk én. Amennyiben mikróban olvasztjátok, fél percenként vegyétek ki, és keverjétek át.
- Ha szép, fényes, folyós csokoládénk van, akkor fogunk egy teáskanalat és a segítségével szép csokoládébevonatot helyezünk a labdáink tetejére. Nem kell aggódni, szuper a csoki, nem csorog, nem folyik, gyönyörűen stabilan áll, és az sem árt neki, ha kenegetitek, piszkáljátok a kanállal, pótoltok a tetejére, csodás lesz. Na, ez a jó rész. A csokit nem lehet elrontani, és a végére „is” értünk. És a még jobb: mindenki oda lesz érte, holnap már mi is. Nyugodtan készítsétek el két nappal az ünnep vagy alkalom előtt, mert az a tapasztalatom, hogy isteni előtte is, de két nap múlva olyan, mint egy pille, zseniális!
Végső tipp, ami még eszembe jutott: ha végképp nem találtok hűvös helyet a krém hűtésére, engedjetek jó hideg vizet a mosogatóba, és állítsátok abba a lábost!
Gratulálok, ha a végére értél, megérdemled a dícséretet! 🙂
