Baracklekváros dió, isteni omlós, porcukros tésztába rejtve. Mennyei, házias ízélmény…
A receptet dédimamánktól kaptam, szlovák örökség, és a papíron, amelyre felírta nekem, így szerepelt: “Bors-féle”. Ha az embernek nincs kedve sokat vacakolni, de valami különlegeset szeretne az ünnepi asztalra varázsolni, akkor ez a finomság ideális választás.
A tésztát gyúrjuk, nyújtjuk, fogunk egy boros poharat, szaggatunk, és azzal töltjük, amivel csak szeretnénk: mákkal, dióval, lekvárral, gesztenyével vagy ahogy én tettem, lekváros dióval. Utána csak félbehajtjuk, pihentetjük, sütjük, végül vaníliás cukorba forgatjuk őket.
A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre 🙂
Hozzávalók kb. 50 darab nagyobb süteményhez:
A tésztához
- másfél bögre szoba hőmérsékletű sertészsír
- 5 bögre liszt
- 2 tojás sárgája
- 1 csomag porélesztő (vagy 3 dkg friss egy kevés langyos tejben felfuttatva)
- kb. szűk fél bögre tejföl
A töltelékhez
- 2 bögre darált dió
- fél bögre porcukor
- 1 bögre házi baracklekvár
+ vaníliás porcukor, amibe forgatjuk
Elkészítése
- A tészta hozzávalóit egy műanyagtálba kimérjük, majd villával nagyjából összekavarjuk.
- Ezután az egészet összegyúrjuk. Ha nagyon száraz a tészta, akkor adjunk hozzá meg egy pici tejfölt, ha nagyon ragad, akkor pedig egy pici lisztet.
- Ezután kinyújtjuk jól lisztezett felületen úgy fél centi vastagra, majd egy borospohárral köröket szaggatunk belőle. Én egyébként két részletben nyújtottam, a szaggatás során leeső széleket pedig újragyúrtam. A tetejét is liszteztem a tésztának, hogy ne ragadjon.
- A körök közepére egy-egy teáskanál tölteléket halmozunk, óvatosan ráhajtjuk a tészta felét (félbe) majd sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk őket, és egy órát pihenni hagyjuk.
- 200 fokon, kb. 20-25 perc alatt sülnek meg.
- Még melegen vaníliás porcukorba hempergetjük őket.
Jó étvágyat! 🙂
