Barion Pixel

Egy tányér levesben benne lehet minden vasárnap…

Ha vasárnaponként a terített asztalra kerül anyukám gyöngyöző, aranysárga húslevese, most két kislány édesanyjaként is ugyanolyan sok tésztával és répával eszem, mint akkoriban, amikor még én magam is alig értem fel az asztalt. Azóta már több szék van, több felnőtt és több gyerek, nagyobb a hangzavar és a fazék, de anyukám mosolya és a családi fészek melege mit sem változott.
Hiszem, hogy a főzés valóban varázslatos dolog, képes összekötni családokat és mosolyt csalhat még a legmogorvább szomszéd arcára is. Ezen az oldalacskán az én konyhai kísérleteim lesznek megspékelve személyes élményekkel, kedves emlékekkel. Ha emlékeztek még a Pom-pom című mesére (jaj, most kiderül, melyik generációhoz is tartozom:-), leginkább Gombóc Artúr mentalitása jellemző rám a gasztronómia terén. Tudjátok: „Szeretem a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét…” Nem csak azért, mert rajongok az említett édes csodákért, hanem azért, mert legyen szó hagyományos ételekről, modernekről, jó kis hazairól vagy egzotikus különlegességről, én mindent szeretek. Így a blogon is színes lesz a kínálat.
Szeretettel meghívlak tehát Titeket, hogy tartsatok velem a képzeletbeli cukrászdámba, a reggelente illatozó pékségembe, egy hamisítatlanul magyar csárdámba, a filmvászonról ismerős amerikai palacsintázómba, hangulatos bajor sörkertembe a zöld hegyek között, vagy az olasz éttermembe, amit sudár ciprusok vesznek körül. Kóstoljatok bele egy kicsit az én világomba…
Fotók: Pinterest

szeretettel ajánlom:

Kategóriák