Ez az édesség az én egyik gyengém, pedig nem rajongok a kekszekért, mégis kivételt képez, mert megtestesíti mindazt, amit a száraz társai általában nem: szinte harapnunk sem kell, már bele is omlott a szánkba, és már olvad is ki belőle a selymes, vajas-vaníliás íz, és a barna cukor melaszos varázsa.
Nincs napszakhoz kötve, hogy mikor lehet fogyasztani, jó kávé, tea mellé, desszertnek, reggelire, vagy csak azért, mert a dobozt a pulton felejtettem, és nem bírok úgy elmenni mellette, hogy ne nyitogatnám. Ha pedig megunom az ingázást a konyhába, és belátom, hogy egy-két szem nem elég akkor, hipp-hopp szokott dobozostól a nappaliban landolni, és onnan már általában csak feltöltődni engedjük vissza a konyhába, természetesen csak miután teljesen kiürült. Én ajándéknak is szoktam készíteni, egyszerűen egy sütőpapírba csomagolom, átkötöm egy szatén szalaggal és máris kész.
Hozzávalók:
40 deka szobahőmérsékletű margarin vagy vaj
100 g porcukor
60 deka liszt
2 teáskanál vaníliaaroma, vagy vaníliarúd kikapart belseje
fél kávéskanál só
A szobahőmérsékletű vajat habosra verem a porcukorral egy mixer segítségével, majd hozzáadom a vaníliát és a sót. Elkeverem, hozzáadom a lisztet, kézzel összegyúrom. Fontos, hogy kézzel, mert így érzem, ha összeáll a tészta, ami ha megtörtént, semmi esetre nem szabad továbberőltetni, nehogy a vaj megolvadjon és szétessen a tésztánk. Kb. 3 cm átmérőjű hengereket csinálok a tésztából, majd barnacukorba hempergetem. A cukrot érdemes, peremes tálcára szórni, akkor nem peregnek szanaszét a cukor szemecskék. Ezután a fagyasztóba teszem, hogy könnyebben tudjam szeletelni, és ne deformálódjon annyira a keksz. Az sem baj, ha fagyos lesz egy kicsit, sőt! Mélyhűtőben tárolható, amikor pedig kedvünk van, egyszerűen elővesszük, fagyosan felszeleteljük, legalább egy centis szeletekre és már mehet is a sütőbe. Most is ugyanígy teszek, centis vastagságúra felkarikázom őket, sütőpapírral bélelt sütőlapra teszem, durván két centis közökkel és 180 fokon sütöm kb. 15 percig. Akkor jó, ha a keksz aljának már van egy kis aranyszíne, és még egy icipicit nyersnek tűnik. Ez azért van, mert a vaj, ahogy hűl, még szilárdulni fog valamennyit, és akkor lesz igazán tökéletes az állaga.
