Ma megsütöttem életem első zserbóját, és bevallom félve kezdtem neki. Igazi megmérettetésnek gondoltam ,valami nagyon nehéz hókuszpókusznak, és amilyen nagy lendülettel mentem neki ennek a feladatnak, úgy kellett rájöjjek, hogy ez nem is akkora valami, mint azt én elképzeltem. Tehát zserbósütés kipipálva, ráadásul a végeredmény épp olyan lett, mint azt szerettem volna. Pedig voltak ám elvárásaim 🙂 Ne legyen száraz, a tölteléke legyen olyan ragacsos, de ne nagyon, a dió kellőképp itatódjon át lekvárral, de ne nagyon, a tetején a csoki picit roppanjon, de ne nagyon, legyen fényes, és véletlenül se törjön el a szeletelésnél. Nem is sorolom tovább 🙂 És elsőre sikerült, olyan lett, mint szerettem volna, és mellé olyan forró pirított diós, lekváros felhőbe burkoltam a lakást, hogy majdnem megvágtam, amint kivettem a sütőből. Mától hivatalosan is zserbórajongó vagyok, ami pedig még jobb, hogy készítő is.
A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre 🙂
Hozzávalók:
A lapokhoz:
– 5 bögre liszt
– 200 g vaj vagy margarin
– szűk fél bögre tej
– fél bögre kristálycukor + 1 teáskanálnyi
– fél kávéskanál só
– 2 dkg élesztő
– 1 tojás
A töltelékhez:
– 30 dkg dió ledarálva (az három és fél bögre, frissen darálva)
– 1 bögre cukor
+ egy kisebb üveg baracklekvár (kb. másfél bögre, de ez lekvárfüggő)
A csokimázhoz:
– 1 tábla étcsokoládé
– 1 evőkanál étolaj
Elkészítés:
1. A tejet langyosítsuk meg, szórjuk bele az egy teáskanálnyi kristálycukrot, és keverjük el. Morzsoljuk rá az élesztőt, majd tegyük félre.
2. A margarint egy tálban picit olvasszuk meg, majd gyúrjuk össze a tészta hozzávalóival, beleértve persze az élesztős tejet is. Tegyük félre legalább egy fél órára pihenni.
3. Míg pihen, elkészítjük a tölteléket. A diót ledaráljuk és összekeverjük a cukorral.
4. Ha a tészta kellőképp megpihent, akkor osszuk négy egyenlő részre, és nyújtsuk az elsőt olyan vékony téglalappá, amennyire csak tudjuk, majdhogynem papírvékonnyá! Jól lisztezett felületen dolgozzunk, és közben is lisztezzünk! Figyelem! Most jön a tepsiméret kiválasztása. A laphoz választjuk a tepsit, amekkorára sikerült nyújtani, az ahhoz legközelebb eső tepsi lesz a befutó 🙂 Nem kell megijedni, ha nem sikerült szabályosra, itt mindent szabad. Toldani, foldani, nem cukrászdába készül 🙂
5. A kiválasztott tepsit most vékonyan kivajazzuk, és beleterítjük az első lapot. Én félbehajtottam, és úgy tettem bele, hogy ne szakadjon.
6. A lapot megkenjük baracklekvárral, ki sokkal, ki kevesebbel. Én sokat tettem rá, és jól tettem, mert csak úgy itta a dió.
7. Rászórjuk a dió kb. egyharmad részét. Ezután újra tészta, majd töltelék, és újra tészta, újra töltelék. Végül a tetejére tesszük az utolsó réteg tésztát, és az egészet 180 fokos sütőbe toljuk, úgy negyven percre.
8. Ha meghűlt, akkor pedig felolvasztjuk a csokoládét az étolajjal. Lehet mikróban is, de akkor is egyszerre olvasztjuk az olajjal, és fél percenként átkeverjük, különben összeugrik!
9. A sütemény tetejére kenjük a csokit a tökély igénye nélkül, így is-úgy is szép lesz 🙂
10. Megvárjuk míg a csokoládé megdermed, majd vizes késsel felszeleteljük. Meglepően könnyen ment egyébként 🙂 Mondjuk érdemes többször letörölni a kést, én ezt egy vizes szivaccsal tettem meg. A mosogató mellett volt a tepsi a pulton, és folyton törölgettem a kést. Néhány cukrász jót nevetett volna rajtam, az tuti. Professzionális helyett amatőr bénáskodás 🙂
Jó étvágyat! 🙂
Ha szeretitek a gyors, egyszerű receptek, akkor találkozzunk a Facebook oldalamon is! 🙂
Rupáner-Gallé Margó Hivatalos Oldala
