Cowboy-süti

Laura lányom úgy egy évvel ezelőtt, egy mesenézés után különös kéréssel állt elő. Cowboy-sütit szeretne, olyat, ami Dorának, a felfedezőnek van. Akinek nem ugrana be, kiről is van szó, egy részlet a főcímből: „Tüpp-tüpp, Dora, tüpp-tüpp-tü, Dora”. Aki valaha is hallotta, annak azonnal be fog ugrani, sőt, ami még rosszabb, elkezdi egész nap abbahagyhatatlanul dudorászni, estére pedig melegebb éghajlatra kívánni. Ha mégsem, akkor a „Swyper, ne lopkodj” és az”Én vagyok a hátizsák, és tömve a hasam”, már minden bizonnyal elegendő információval szolgál, utóbbi szintén ragályos a hallásra és a hangszálakra.
Visszatérve, fogtam tehát a DVD-t, megnéztem az említett epizódot, és fejben lefényképeztem a csokoládés keksznek tűnő csodát, majd átmentem „anya, a felfedezőbe”. És ha nem is Amerikát, de annak egy apró, édes és meghatározó darabkájára mégis sikerült rábukkannom, anélkül is, hogy Kolumbusz vagy Kristóf szerepelne a vezeték és keresztneveim között, vagy bármelyik felmenőmnél. És hogy milyen kincsre leltem? Az amerikaiak méltán népszerű pihe-puha, hogy egy blogból idézzek „elmeháborító” keksze volt a Dorában előbukkanó, cowboy-sütinek álcázott csokis kis kerekség, amire a lányom felfigyelt, sokunk örömére. Az American Cookie ugyanis magába zárja felnőttek és gyerekek nagy kedvenceit: puhaságot, csokisságot, édességet, valahogy olyan jó ránézni, kézbe venni, kettétörni, vagy csak belélegezni az illatát. Egyszerűen telitalálat volt, bárhová is vittünk eddig belőle. Az ember meglátja és beletör, belecsíp, felkapja, vagy leül mellé egy pohár tejjel vagy anélkül, de csak úgy elsétálni mellette, nem lehet. Arról nem beszélve, hogy ez már megint egy igazi, anyukás, rohanó háziasszonyos recept, aminek a hozzávalóit csak összekavarjuk, kanállal sütőpapírra hajigáljuk és HÉT perc alatt nemcsak olvadt csokoládéillattal töltjük meg a lakást, hanem puha keksszel a dobozt, merthogy ez már megint egy hétperces recept. És mivel hét perc, de nem hétpecsétes titok, jöjjön az amerikaiak nagy kedvencének, a Triple-Choc Cookie-nak a receptje, amit már olyan sokatoknak ígértem, mert szavakkal leírhatatlan gyönyörűséget okoz a fogyasztása:

– 1 pohár liszt (2,5 dl, mint mindig)
– 1 csapott teáskanál szódabikarbóna
– 1 nagy csipet só
– negyed pohár kakaópor (Holland, cukrozatlan)
– 10 dkg vaj vagy Rama
– fél pohár barna cukor
– negyed pohár porcukor
– 1 tojás
– 2 tábla fehér csokoládé (lehetőleg kettő vagy három féle csokoládé vegyesen)

A nagyon puha vajat 2-3 perc alatt habosra verjük a kétféle cukorral, hozzáadjuk a tojást, majd a vanília aromát, és 1-2 perc alatt jól összekeverjük. Ezután hozzáadjuk a száraz hozzávalókat, majd végül a felkockázott csokoládét.

Sütőpapírral bélelt tepsire púpozott evőkanálnyi, vagy ízlés szerint teáskanálnyi halmokat helyezünk a masszából, köztük legalább 3-4 cm rést hagyva, mert szétterül. Ezután előmelegített, 180 fokos sütőben 7 perc alatt készre sütjük a süteményeket. A 7 perc körülbelüli érték, akkor kell őket kivenni a sütőből, amikor éppen megszűnnek fényesek lenni! De nagyon fontos: NE BIZONYTALANODJUNK EL, ÉS SEMMIKÉPP NE SÜSSÜK TOVÁBB!!! Nyersnek, puhának, sőt még folyósnak is tűnik, de NEM AZ! Akkor sem, ha ezt nehéz elhinni. Ez azért fontos, mert különben kiszárítjuk, és oda a varázslat. Saját tapasztalat.
Végül hagyjuk a tepsin kihűlni őket! Forrón nagyon puhák, majd szép sorjában szilárdabb halmazállapotot vesz fel a tészta, és ha netán maradna másnapra, ugyanolyan puha lesz, ha lezárt dobozban tároljuk.