– lélekmelengető frissítő, a hosszú őszi napokra
Mi történik, ha összekeverünk egy frissítőt egy nyugtatóval? Egyenes út nyílik a kiegyensúlyozottság felé, az ízéről pedig ne is beszéljünk. A levendulás limonádé amellett, hogy mennyei ízek egymásba kavarodása némi karamellás utóérzéssel, nagyon sok jóval kecsegtet: nyugtat, lazít, előcsalogatja a tihanyi emlékeket és merész álmodozásokba kerget déli tájakról, lilában fürdő domboldalakról, ciprusok között elterülő, buján illatózó, virágba borult mezőkről.
Ennél a főzetnél a levendula nem jelenik meg olyan koncentráltan, éppen hogy csak cirógatja az érzékeket, mert ez az ital a jóból keveset elvén működik, mivel ez a növény egy nagyon karakteres ízvilággal rendelkezik, és a túl sok már bántó lenne belőle. Legalábbis az én ízlésemnek.
A története egy vasárnap délután kezdődött, amikor is hosszú évek után végre sikerült összehozni egy tóparti baba-mama találkát a szegedi lakótársaimmal. Kriszta néhány üveg házilag elkészített levendulás limonádét hozott nekünk, ami a nagyobbik kislányomat, Laurát azon nyomban rabul is ejtette. Mindezt olyannyira, hogy miután elmentek a vendégek, kimerülve egy egyhetes nyaralástól és a nap fáradalmaitól, sírva követelt a limonádéból, amiből persze egy csepp sem maradt. Így egyértelmű volt, hogy másnap reggel első utam a patika felé vezetett, miközben azon gondolkoztam, hogyan keresztezhetném a limonádéfőzetem receptjét a levendulával. A gyógyszertárban végül beszereztem két csomag szárított levendulát, délutánra pedig már a teraszunk asztalánál ülve, Laura szeme jobban csillogott, mint a borostyánszínű főzet a csinos palackban.
Hozzávalók:
– 1 kg cukor
– 40 g szárított levendula
– 4-5 citrom kifacsart leve
– víz
A levendulát kb. 4 dl vízzel feltesszük forrni. Kettő-három percig forraljuk, majd félrehúzzuk és lefedjük.
A cukor kb. ¼-ét egy másik, legalább háromliteres edényben karamellizáljuk. Ez tulajdonképpen abból áll, hogy lassú tűzön, folytonos keverés mellett, aranybarna folyadékká olvasztjuk a cukrot. Ez a művelet fog gondoskodni az ital borostyános színéről és annak melaszos ízéről.
Ezután félrehúzzuk a tűzről, majd egy nagyon picit hűlni hagyjuk. Fontos, hogy ekkor is kevergessük, mert még ilyenkor is lekaphat! Óvatosan hozzáadunk egy liter vizet és a maradék cukrot, közepes lángon főzzük tovább, közben belefacsarjuk a citromok levét is és beleszűrjük a levendula levét. Jól nyomkodjuk ki a levendulából a nedvességet!
Akkor sem kell megijedni, ha a karamella megszilárdul és darabos lesz, mert a melegítés során szépen felolvad újra. Ha felforrt, húzzuk félre a tűzről és hagyjuk kihűlni.
Utolsó lépésként öntsük a főzetünket üvegekbe, vagy kancsóba, és hűtőben tároljuk. Ez egy sűrítmény, így úgy kezelendő mint egy szörp, annyi különbséggel, hogy a hígítás után facsarjunk bele ízlés szerint citromot, mert megkívánja.
