A tejbegrízt sokan csak azért nem szeretik, mert a menzán a kásaszerű, túlfőzött, csomós, mattszínű rémséggel találkoztak, aminek vajmi kevés köze van ahhoz, amilyennek ennek az ételnek lennie kellene. Annak idején a védőnő így magyarázta anyukámnak: annyira szabad csak megfőnie a gríznek, hogy üveges, kristályszerűek maradjanak a szemek. Ez akkor következik be, amikor már megpuhult, de még nem főtt túl. Ennek pedig két titka van: az egyik, mint mindig, hogy pontos arányokkal dolgozzunk, a másik pedig: alacsony fokozaton főzzük, mert ha csak egyszer is felforr, akkor a mutatványunk megbukott 🙂
A mérce 2,5 dl-es bögre.
Hozzávalók:
– 4 bögre tej (1 liter)
– fél bögre búzadara
– fél bögre cukor
A tejet egy fazékba öntjük, és feltesszük főni. Mikor felmelegszik, visszavesszük a lángot takarékra, majd hozzáadjuk a búzadarát és a cukrot. Folyamatos kevergetés mellett tíz-tizenöt percig főzzük. Ekkor még picit hígnak tűnhet, de nem kell aggódni 🙂 Helyette rögtön öntsük szét tányérokra, vagy tálkákba, hogy csillogó, tükörsima felületet kapjunk. Szórjuk meg kakaós cukorral, és mire meghűl annyira, hogy már fogyasztható (1-2 perc), pont olyan lesz, amilyennek lennie kell: selymes és toroksimogató.
Sok sikert és jó étvágyat! 🙂
