Baracklekváros dió, isteni omlós, porcukros tésztába rejtve. Mennyei, házias ízélmény…
A receptet dédimamánktól kaptam, szlovák örökség, és a papíron, amelyre felírta nekem, így szerepelt: „Bors-féle”. Ha az embernek nincs kedve sokat vacakolni, de valami különlegeset szeretne az ünnepi asztalra varázsolni, akkor ez a finomság ideális választás. A tésztát gyúrjuk, nyújtjuk, fogunk egy boros poharat, szaggatunk, és azzal töltjük, amivel csak szeretnénk: mákkal, dióval, lekvárral, gesztenyével vagy ahogy én tettem, lekváros dióval. Utána csak félbehajtjuk, pihentetjük, sütjük, végül vaníliás cukorba forgatjuk őket.
A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre 🙂
Hozzávalók kb. 50 darab nagyobb süteményhez:
A tésztához:
– másfél bögre szoba hőmérsékletű sertészsír
– 5 bögre liszt
– 2 tojás sárgája
– 1 csomag porélesztő (vagy 3 dkg friss egy kevés langyos tejben felfuttatva)
– kb. szűk fél bögre tejföl
A töltelékhez:
– 2 bögre darált dió
– fél bögre porcukor
– 1 bögre házi baracklekvár
+ vaníliás porcukor, amibe forgatjuk
Elkészítése:
1. A tészta hozzávalóit egy műanyagtálba kimérjük, majd villával nagyjából összekavarjuk.
2. Ezután az egészet összegyúrjuk. Ha nagyon száraz a tészta, akkor adjunk hozzá meg egy pici tejfölt, ha nagyon ragad, akkor pedig egy pici lisztet. Ezután kinyújtjuk jól lisztezett felületen úgy fél centi vastagra, majd egy borospohárral köröket szaggatunk belőle. Én egyébként két részletben nyújtottam, a szaggatás során leeső széleket pedig újragyúrtam. A tetejét is liszteztem a tésztának, hogy ne ragadjon.
3. A körök közepére egy-egy teáskanál tölteléket halmozunk, óvatosan ráhajtjuk a tészta felét (félbe) majd sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk őket, és egy órát pihenni hagyjuk.
4. 200 fokon, kb. 20-25 perc alatt sülnek meg.
5. Még melegen vaníliás porcukorba hempergetjük őket.
Jó étvágyat! 🙂
