Fahéjas fátyol bögrésen

Sokáig fogok álmodni vele 🙂

Egy német gasztroblogon akadtam a receptre, a hölgy akinek a receptet köszönhetjük, a következőképpen vezette fel:
„Puha, zaftos, vajas, cukros, karamellás… Mit is mondhatnék? Vannak ételek, amelyek egyszerűen álomszerűen isteniek, vannak amelyektől az ember azonnal hanyatt esik. A fátyol minderre rátesz még egy lapáttal! Maga a csábítás, ördögien finom, az ember csak bontja és bontja, míg a végén semmi sem marad. Aki nem készíti el, az maga tehet róla.”
És én mit mondhatnék, miután elkészítettem, minden szavával egyetértek, és ezúton is köszönöm szépen, az egész családot sikerült vele elvarázsolnom kicsiktől a nagyokig 🙂

A fátyol elnevezés tőlem ered, hosszasan gondolkoztam, hogy hogyan lehetne fordítani a „Zupf” szócskát, amely ezt a kelt mennyországot jellemzi. A „zupfen”, az valamiféle tépkedni, bontogatni jelentéssel bír. A német kifejezés tökéletesen fedi azt a fajta tevékenységet, amivel ezt a süteményt rétegről-rétegre szinte le lehet bontani. Nekem olyan fátyolszerű az egész, így lett belőle az, ami 🙂
A recepten egyszerűsítettem, akárcsak a hozzávalókon is, kristálycukorral, hosszadalmas dagasztás nélkül is tökéletesen működött!

A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre! 🙂

Hozzávalók:
– 3 bögre fehér finomliszt (37,5 dkg)
– 1 bögre 2,8%-os tej (2,5 dl)
– 1 csomag szárított élesztő (7 g-os, megfelel 2,5 dkg frissnek)
– 1 púpos evőkanál kristálycukor
– 5 dkg vaj
– 1 tojás
– 1 mokkáskanál só

A töltelékhez:
– 7 dkg vaj
– fél bögre kristálycukor (8 dkg)
– 2 csapott teáskanál őrölt fahéj

Elkészítése:
1. Egy műanyag tálban a tejet, a vajat és a cukrot felmelegítjük mikrohullámú sütőben. Ha nincs mikró, akkor tűzhelyen, tűzálló edényben. Csak meleg legyen, ne forró.
2. Ezután kevergessük egy picit villával, hogy a cukor feloldódjon, és egy picit visszahűljön. Langyosnak kell lennie!
3. Mérjük bele a tálba a lisztet, a sót, a tojást, majd az élesztőt, és villával alaposan keverjük össze az egészet.
4. Ezután fogunk egy fakanalat, és elkezdjük dagasztani. Nem kell megijedni, mert nem fogjuk túlzásba vinni, ez két-három perces elfoglaltság lesz nagyjából. Én a következőképpen csináltam: a tálat a konyhapultra tettem, a derekamnak támasztottam, egy kézzel fogtam, a másikkal pedig alulról, és oldalirányból pofozgattam a tésztát a fakanállal, míg szép sima nem lett, és el nem kezdett elválni az edény falától. Nagyon lágynak kell elnni a tésztának, nyilván ne folyjon, de légyszíves ne a klasszikus kelt tészta állagot várjátok, és ne kezdjetek egy csomó lisztet hozzáadni, hanem tényleg csak annyit, hogy ne ragadjon!
5. Ezután megliszteztem a tetejét, majd negyven percig pihentettem a tálban, egy konyharuhával letakarva, szobahőmérsékleten.

6. Lisztezett felületen 30*50 centis téglalappá nyújtottam, amit megkentem az előzőleg felolvasztott vajjal, majd megszórtam a fahéjjal összekevert cukorral. Fontos: a vajból és a fahájas cukorból is kihagytam egy-egy evőkanálnyit, amit a tetejére tettem később.
7. A téglalapot hat egyenlő csíkra vágtam (a rövidebbik oldalánál), majd a csíkokat egymásra helyeztem.

8. Magyarán kaptam egy emeletes csíkot, amelyet további hat kockára vágtam óvatosan.

9. Ezeket a kockákat kivajazott püspökkenyérsütő formába sorakoztattam élével, ahogyan a fotón is látható. Megkentem a tetejét a maradék vajjal és meghintettem a maradék fahéjas cukorral.

10. Újabb negyven percet pihentek letakarva, és olyan szépen meghíztak, hogy majdnem kitöltötték az egész formát.
11. Ekkor 175 fokos sütőbe került, alul-felül sütés programra és körülbelül 25-30 perc alatt készre sült ez a csoda.