Ez az édesség az én egyik gyengém: szinte harapnunk sem kell, már bele is omlott a szánkba, és olvad ki belőle a selymes, vajas-vaníliás íz, és a barna cukor melaszos varázsa.
A rudak mélyhűtőben tárolhatók, ha vendég jön, akkor csak elővesszük, felszeleteljük, és kisütjük 🙂
Nincs napszakhoz kötve, hogy mikor lehet fogyasztani, jó kávé, tea mellé, desszertnek, reggelire, vagy csak azért, mert a dobozt a pulton felejtettem, és nem bírok úgy elmenni mellette, hogy ne nyitogatnám. Ha pedig megunom az ingázást a konyhába, és belátom, hogy egy-két szem nem elég akkor, hipp-hopp szokott dobozostól a nappaliban landolni, és onnan már általában csak feltöltődni engedjük vissza a konyhába, természetesen csak miután teljesen kiürült. Én ajándéknak is szoktam készíteni, egyszerűen egy sütőpapírba csomagolom, átkötöm egy szatén szalaggal és máris kész.
A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre!
Hozzávalók egy nagy adaghoz, több, mit egy kg kekszet eredményez, így érdemes fél adaggal kezdeni, ha nem ipari mennyiséget szeretnénk:
– 45 deka szoba hőmérsékletű vaj (margarin nem jó, itt fontos, hogy vaj legyen!)
– 1 bögre porcukor (20 dkg)
– 5 bögre fehér finomliszt (62 dkg)
– 2 teáskanál vaníliaaroma, vagy vaníliarúd kikapart belseje
– fél kávéskanál só
1. A szoba hőmérsékletű vajat habosra verem a porcukorral egy mixer segítségével, majd hozzáadom a vaníliát és a sót.
2. Elkeverem, hozzáadom a lisztet, kézzel összegyúrom. Fontos, hogy kézzel, mert így érzem, ha összeáll a tészta, ami ha megtörtént, semmi esetre nem szabad továbberőltetni, nehogy a vaj megolvadjon és szétessen a tésztánk.
3. Kb. 3 cm átmérőjű hengereket csinálok a tésztából, majd alaposan barna cukorba hempergetem. A cukrot érdemes, peremes tálcára szórni, akkor nem peregnek szanaszét a cukor szemecskék.
4. Ezután a fagyasztóba teszem, hogy könnyebben tudjam szeletelni, és ne deformálódjon annyira a keksz. Az sem baj, ha fagyos lesz egy kicsit, sőt! Mélyhűtőben tárolható, amikor pedig kedvünk van, egyszerűen elővesszük, félfagyosan felszeleteljük, legalább egy centis szeletekre és már mehet is a sütőbe.
5. Most is ugyanígy teszek, két centi vastagságúra felkarikázom őket, sütőpapírral bélelt sütőlapra teszem, durván két centis közökkel, és 180 fokon, alsó-felső sütés programon sütöm őket körülbelül tizenöt percig.
6. Akkor jó, ha a keksz aljának már van egy kis halvány színe, és még egy icipicit nyersnek tűnik. Ez azért van, mert a vaj, ahogy hűl, még szilárdulni fog valamennyit, és akkor lesz igazán tökéletes az állaga.
Jó étvágyat! 🙂
Ha szeretitek a gyors, egyszerű receptek, akkor találkozzunk a Facebook oldalamon is! 🙂
Rupáner-Gallé Margó Hivatalos Oldala
