Dédi joghurtos piskótája bögrésen, titkokkal

Azért titkokkal, mert bizony, hogy ilyen szép magas, laza legyen a piskóta, és ne ázzon el egy szemernyit sem a gyümölcstől, ahhoz tudni kell egy’s mást! 🙂

Nekem sosem lett olyan, mint a dédié, nem volt ilyen magas, laza, pedig ugyanazt a receptet használtam.
Anyukám ráadásul a sajátját, ami mikor kicsik voltunk az unokatestvéremmel, akkor mindig isteni lett, mostanság pedig mégsem.
Talán a liszt?
Az új sütő?
A mai vacak vajak? Olajak?
Semmi nem olyan már, mint régen?

Ó, nem bizony!
De nem a liszt,
sem a sütő,
de még az olaj,
a vaj sem hibás.

Hát akkor mi?

Zsuzsának, a keresztanyukámnak, anyu szerint olyan kevert piskótája volt, mint az álom, szinte szétesett a kezünkben, és nem áztatta el még a friss meggy sem.

Egyszerűen fakanállal kavartuk, mondta anya.

És ott a pont!

Fakanál, kavar, nem habosít, zutyul agyonra a mixerrel, mert akkor a tojás levegős lesz, felemelkedik, majd összeesik, kényes lesz, mint a piskóta.

Erzsi dédi pedig pont ezt mondta, mikor lagzi előtt a kezembe nyomta a receptet, hogy ugyan egy nyolc féle süti ott sorakozott, terült, hevert körülöttünk mindenhol a házban, de kislányom, az ebéd tetejére csinálunk egy jó kevertet. Csak fakanállal keverd, ezt nem szabad géppel, nem lesz az úgy olyan…

Ma ilyen szerény ebéd lesz kislányom, de ez van.

(Zárójelesen a szerény, FÉL ÓRA ALATT ELKÉSZÜLŐ! ebéd paprikás krumpli volt, paradicsomlevessel, amihez gyorsan maga gyúrta meg a tésztát, és reszelte a levesbe, minden házi paradicsomléből készült természetesen, saját földi krumpliból, és saját, háztáji kolbászból, a sütibe pedig a saját fájáról, saját maga által eltett meggybefőtt került, még a zsírt is ő sütötte ki, amivel a tepsit kentük!)

És utolsó előtti aranyszabály: Nem használunk sütőpapírt, a tepsit zsírozzuk!

Utolsó: Jól megsütjük, barnára, mikor jó sült illata, és szép már a színe: Na akkor nincs készen, -mondta Erzsi mama. Hagyni kell még legalább öt percig, és nem kell aggodalmaskodni, nem fog túlsülni!

Mondanom sem kell, hogy 11:20-kor kezdődött a főzés, de déli harangszóra a terített asztalnál ültünk! Cseppnyi konyha, cseppnyi ház, temérdek süti, jó kedv! Van mit tanulni azt hiszem! 🙂

Remélem Nektek is beválik, jó kísérletezgetést, és ágyő turmix ennél a receptnél!

A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre! 🙂

Hozzávalók egy nagyobb tepsihez (35*25-ös körüli):

– 5 tojás
– egy és negyed bögre porcukor
– 1 bögre étolaj
– 1 bögre natúr joghurt
– 15 g sütőpor (másfél csomag)
– 3 bögre fehér finomliszt (32 dkg)

+ másfél banán apróra kockázva
+ néhány szem eper apróra kockázva

Elkészítése:

1. A sütőport és a lisztet összekeverjük, a sütőt előmelegítjük 190-200 fokra, alul-felül sütés programra.
2. A tojást és a porcukrot összekeverjük egy másik tálban, majd hozzáöntjük a joghurtot és az olajat, valamint kisebb adagokban hozzákeverjük a sütőporos lisztet. Fakanállal, spatulával vagy kézi habverővel dolgozunk. Ha valamiért nem tudjátok elengedni a gépi turmix dolgot, akkor a legkisebb fokozaton keverjétek, és csak amennyire tényleg muszáj.
3. Az apróra vágott banán kockákat keverjük utoljára tésztába.
4. A tepsit kizsírozzuk, kivajazzuk, majd egy pici liszttel hintjük meg.
5. A tésztát a tepsibe öntjük, megszórjuk a tetejét apró eperkockákkal, és forró sütőben aranybarnára sütjük, sőt onnan túl is még öt percig, ne felejtsétek el! 🙂

Ezeket a szabályokat ajánlott a dobálós gyümölcsös, kevert tésztáknál betartani szerintem és nem fogtok csalódni! 🙂
+ A világos gyümölcsök, ha mást használtok: alma, körte, banán menjenek mindig a tésztába, a színesek a tetejére, hogy ne színezzék meg a tésztát!