Mindig gondban vagyok a felvezetőkkel, pláne így a közel ötszázadik bejegyzés tájékán. Nehéz újra és újra mást írni, azért mindig igyekszem 🙂
Most rendhagyóan egy picit a körülményekről is beszámolok, hogy nagyjából bele tudjatok képzelni, milyen az, ha a konyhában tevékenykedek.
Pláne, amikor mondjuk nincs minden úgy eltervezve, ahogyan annak lennie kéne.
Aki persze nem szeretné, ugorja át a sztorit, és kezdje mindjárt a recepttel, mert azt semmiképp se hagyjátok ki!
Szóval, a hétvégén, egészen pontosan vasárnap, két jeles napot is ünnepeltünk egyszerre. Anyukám szülinapját és az öcsémék ötödik házassági évfordulóját. Így kétféle sütit álmodtam meg.
Anyu szülinapjára készült egy csokoládés kuglóf csodaszép formában.
Puha, nagyon kakaós, illatos.
Ja.
Csak éppen nem akart kijönni abból a csodaszép formából, és totálisan szétesett az egyik fele.
Vasárnap, lassan tizenegy óra van.
Délben pedig ebéd, ahová úgysem érünk oda időben, mert van, hogy nem szoktunk.
Mit tegyünk?
Azt, amit minden alkalommal, mikor elrontom a csokikuglófot.
Annyi különbséggel, hogy az első kudarcokhoz képest összeomlás nélkül, csak néhány nem konyhába illő szófordulat hagyja el csendben a számat.
Neki is látok felkutatni, milyen rejtett tartalékaink vannak.
Közben felhívom Eszter sógornőmet, hogy hogy csinálta múltkor azt a guszta alkotást, amikor a puding különböző színű gyűrűket alkotott.
Egyébként hihetetlen, hogy szakácskönyveket írok, és még mindig nincs normális csokikuglóf receptem, valaki mentsen meg egy bombabiztossal, könyörgöm! 🙂
Szuper, Esztert elértem, tanácsok begyűjtve.
Banános és csokis lesz az én különleges, gyűrűző pudingom.
Kibélelem a piteformát az összedarabolt piskótával, eközben a kis családom jóízűen falatozza az összesen három szalonképes kuglófszeletet.
Ez a kép azért idilli, igazi vasárnapi délelőtthöz illő.
Befut Ági sógornőm, akivel már nem egy hasonló kalandon vagyunk túl.
Kávéfőzés, beszélgetés, közben pudingfőzés, nem lesz ennek jó vége! 🙂
A banános elkezd leragadni, jáááájjjjj.
Ágival ketten kapkodunk.
Átszűrés sikertelen, próbálok jókedvűen hozzáállni, végül feladom, és beletörődök, hogy a cicák ma pudingot fognak enni.
Banánosat.
Amiből nincs több.
Jöhet a vaníliás.
Elkészül a két puding, persze a csokis sűrűbb lett, a vaníliás pedig jó híg.
Bízom a csodában, megpróbálok gyűrűket varázsolni, vagyis nem túl díszes csokihalmokat folyós vaníliával.
Hopp, ez sem jött össze.
Jöhet a villával szép márványminta rajzolása.
Hát persze!
Az eredmény meglehetősen rusztikus, Gergő (sógornőm férje) meg is kérdezi, hogy nem kéne-e mintát tenni bele, megpróbálja hát ő is.
Hogy szép lett-e?
Véletlenül sem.
Ami menthetetlen, az menthetetlen bizonyos pontig.
De nem csüggedünk, és még véletlenül sem vagyunk idegesek! Pedig csábító lehetőség.
Akad egy csomag szeletelt mandula, és egy kevés pisztácia, serpenyő elő, pirítás indul.
Puding megszór gazdagon, már amennyi maradt, mert a pisztáciát kicsipegették az éhes kis madárkák a konyhában.
A végeredmény:
Apukám telefonál, hogy kész az ebéd.
Laurám kapásból mondja a cukrászda előtt Csabinak (ahol a kezemben egy nagy tortatálnyi muffinnal és minikuglóffal ücsörgök, stílusosan), hogy a mama hány éves.
További tíz perc várakozás a kocsiban (mert cukrászdába mindenki dél körül jár), és némi késéssel odaérünk az ebédre. A nap szép, a süti finom, és senki meg nem tudta volna, hogy mennyi fordulatot rejthet magában ez a finomság, ha most meg nem írom! 🙂
A tanulság:
Dédi mindig mondja, hogy alkalom előtt nem kísérletezünk soha új sütikkel.
Persze ős is mindig ezt csinálja.
Mind ezt csináljuk.
Én azzal nyugtatom magam, hogy a legbegyakorlottabb süti sem sikerül mindig, mikor nagyon kéne.
De a lényeg, hogy én készítettem anyukámnak.
Közhelyes, de szeretettel… 🙂
És most jöjjön az a süti, ami úgy készült, mint a karikacsapás, izgalmak nélkül, így bátran álljatok neki, akár egy órával az ebéd előtt is: BANÁNOS MUFFIN!
Az öt kis kuglóf, az öt évet jelképezi… 🙂
A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre! 🙂
Hozzávalók körülbelül 18-20 darab mini kuglófhoz:
– 3 érett banán
– 20 dkg vaj
– 3 tojás
– 1 bögre kristálycukor (16 dkg)
– két és fél bögre fehér finomliszt (32 dkg)
– 1 teáskanál sütőpor (3-4 g)
– 1 teáskanál szódabikarbóna (3-4 g)
– 1 csomag ét tortadara, vagy ízlés szerinti csokoládé felaprítva, kockázva (30-40 g)
Elkészítése:
1. A banánokat pürésítjük.
2. A tojást kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a banánt, és az olvadt, de nem meleg vajat, és gyorsan összekeverjük.
3. Mehet hozzá a liszt és a sütőpor, és ha szép homogénné sikerült keverni, akkor a tortadarát is fogassuk hozzá, de azt már csak egy spatulával, vagy fakanállal.
4. Szilikonos mini kuglóf formákba, vagy tetszőleges muffin kapszlikba adagoljuk a tésztát. A lényeg, hogy bármekkora formát használunk, azt csak a háromnegyedéig töltsük meg!
5. 180 fokon, alul-felül sütés programon, nagyjából 25 perc alatt megsütjük őket.
6. Porcukorral megszórva tálaljuk!
Jó étvágyat! 🙂
Ha szeretitek a gyors, egyszerű receptek, akkor találkozzunk a Facebook oldalamon és az Instagramon is! 🙂
Rupáner-Gallé Margó Hivatalos Oldala
