Jelentem életem első vállalható makaronhéját hosszadalmas halogatás, macska és a forró kásás kerülgetés, sokszoros nekirugaszkodás után, sikerült megalkotnom.
Egyébként nem csak vállalható, hanem azt mondom, hogy olyan fincsi, hogy még én, aki csak a kinézetébe voltam szerelmes ezeknek a kis ékszereknek, még én is megszerettem. Nagyon-nagyon finom kis makaronhéjak lettek, csupa mandula, csupa habcsók.
Küldöm Nektek szeretettel a sok botladozásnak köszönhető tapasztalataimat és tancsáimat, amik közül az első: erre rá kell készülni! Beszerezni a megfelelő alapanyagokat, amik nincsenek minden boltnak a polcán, betartani a recept minden apró lépését, és felkészülni arra, hogy bizony még így is próbára tehet minket a kicsike!
Amiért pedig napló lett a bejegyzésem elnevezése, az azért van, mert ez bizony csak egy nyitány, valaminek a kezdete! Mert a makaronnak és nekem még hosszú történetünk lesz, tele vagyok ötletekkel, tervekkel, színekkel, formákkal, ízekkel, így most a makaronhéjakat osztom meg veletek, a töltelékem nemes egyszerűséggel egy bolti pisztáciakrém lett, de majd hozok krémeket is természetesen.
Itt a mérce bizony és sajnos NEM a 2,5 dl-es bögre, mert kivételesen itt grammra pontosan kell dolgoznunk! 🙂
Hozzávalók:
- 85 gramm mandulaliszt vagy blansírozott őrölt mandula
- 85 gramm porcukor
- 65 gramm kristálycukor
- 65 gramm SZOBAHŐMÉRSÉKLETŰ!!! tojásfehérje
- 1 csipet borkősav vagy citromsav
+ ételszínezék por vagy sűrű gél állagú
Elkészítése:
- Először egy tálba beleszitálunk 85 gramm mandulalisztet vagy blansírozott, őrölt mandulát. Fontos, hogy blansírozott legyen, mert abban nincsen benne a mandula héja.
- Ezután rászitálunk 85 gramm porcukrot, majd egy kézi habverővel összekeverjük az egészet.
- Ha ezzel megvagyunk, ismét átszitáljuk a keverékünket. Mielőtt a keveréket másodszor is átszitáljuk, a még tökéletesebb végeredmény érdekében beletehetjük az egészet késes aprítóba néhány másodpercre, hogy még finomabbra őröljük. Tényleg csak néhány másodperc legyen! Ez az őrölt mandula esetében még inkább javallott, azért, hogy szép, sima legyen a makaronunk felülete.
- A tojásfehérjét elkezdjük habbá verni egy csipet borkősavval vagy citromsavval, és mikor szépen kifehéredik, lágy hab lesz belőle, akkor evőkanalanként hozzákeverjük a kristálycukrot. Mindegyik kanál kristálycukor után kb. 1 percig keverjük, mielőtt hozzáadnánk a következő adag cukrot.
- Szép, fényes kemény habot verünk belőle, majd ha szeretnénk színezni, akkor hozzákeverjük az ételszínezéket is.
- Ezután a hab felét hozzákeverjük spatulával a mandulához. Ha sikerült egyenletesen elkeverni, akkor jöhet a hab másik fele, amivel már úgy járunk el, mint a piskótával, vigyázva, óvatosan. Szépen, körkörös mozdulatokkal, alulról-felfelé addig keverjük, míg – ahogyan Jill Colonna írta az Akarom, mert Makaron című könyvében – a ragyogóan lágy eredmény, szalagot nem képez a tészta a vakarón. Ez azt jelenti, hogy úgy kell lefolynia, mikor elindul lezúdulni a spatulánkról, mint egy vékony szalag. Nem durva, nagy darabokban. Ha még darabokban potyog az eredmény, és nem inkább folyik, akkor keverjétek még tovább, különben puklis és ragyás lesz a makaron!
- Ha ezzel megvagyunk, akkor mehet egy habzsákba, aminek kb. 8-10 mm az átmérője, és ezzel szép halmocskákat nyomunk lehetőleg szilikonlapra, ha nincs, akkor sütőpapírra. A makaronok többféle méretben léteznek, én most kb. 5 centimétereseket sütöttem, amikhez nagyjából 3 centiméteres köröket nyomtam a sütőpapírra. Ezeket a köröket előre meg is rajzolhatjátok.
- Fontos, hogy a makaronok szét fognak terülni, tehát szellősen rakjátok őket. A tetején lévő bütyök, ha nagyon nagy, akkor rögtön a kinyomás után igazítsátok el, de nem kell feltétlenül, ha jó a tészta, akkor kisimul majd magától.
- Most nagyon durván és agresszívan tessék odacsapkodni az egészet tepsistől a munkapulthoz, hogy kijöjjenek a tészta belsejéből a buborékok, és szépen elterüljenek a makaronok.
- Most 20-30 perc pihentetés következik, nem több! Ez idő alatt a makaron teteje szépen bebőrösödik, amit úgy tudtok ellenőrizni, hogy óvatosan benyomjátok a tészta tetejét vagy éppen szélét, és ha nem ragad a kezetekhez, hanem picit rugalma, akkor jók lesznek és készen állnak a sütésre.
- A sütés 160 fokos sütőben, alul-felül sütés programon történik, ahol nagyjából 10-12 perc alatt készülnek el, ebben a méretben.
- Nem szabad túlsütni, mert különben a színzeékünk bebarnul. Ha óvatosan megérintitek az ujjbegyetekkel az egyik makaron tetejét, és még rugalmas, akkor további 2-3 perc sütésre lesz még szükség.
- Ha elkészültek, hagyjátok őket a sütőlemezen kihűlni, majd töltsétek őket kedvetekre. Töltelékrecepteket pedig ígérem hamarosan hozok!
Hajrá, makaronozzatok, jó móka!
